Edzői értékelés - Bencze József válaszolt kérdéseinkre

A tavalyi évben aranyérmet nyert VI. korcsoportos fiú kézilabdacsapatunk edzőjével, az idei sorozatban volt csapatkapitányát, mint edzőt segítő Bencze Józseffel, a Csurgói Kézilabda Klub utánpótlás-edzőjével bes élgettünk. (Az országos döntőben idén ötödik helyet szerző csapat edzőjével, Tóth Károllyal itt olvasható beszélgetés.)

(A tavalyi "legjobb edző" idén - segédedzőként - is gratulációt érdemel - a képen Iváncsik Mihály, volt világválogatott kézilabdázó gratulál a tavaléyi bajnoki címhez, fotó: Tápler Zsolt)

A klub csapataival és iskolai csapatainkkal is sikeresen dolgozó szakember - akit a kézilabda világában "Bencus"-ként ismernek -  elsősorban az idei sorozatot értékelte, de megfogalmazta edzői hitvallását is.

csvmrg.hu: Milyen volt, milyennek láttad az idei diákolimpiai sorozatot?

Bencze József: Egy könnyű mérkőzésünk sem volt ebben a sorozatban, hiszen akár egy Nagyváthy, akár egy Veszprém - de mondhatnám a hazai környezetben játszó Szentgotthárd csapatát is -, nagyon komoly játékerőt képvisel! Rajtuk túljutva tudtunk az ország 8 nyolc legjobb csapata közé kerülni. Az országos döntőn is a – véleményem szerinti - nehezebb csoportba kerültünk, hiszen a Ferencvárosra épülő pesti, illetve a Tatabánya és a Balatonfüred nem sorolható a könnyebb csapatok közé. A két utóbbi, a két legegységesebb csapat jutott a döntőbe.

 Tavaly sikerült megnyernünk ezt a sorozatott, ott a szerencse kicsit jobban mellettünk volt, hiszen a két csoporton belül az erő jobban el volt osztva. De tudni kell, hogy a legjobb négy között bárki bárkit legyőzhet. Nekünk ez tavaly sikerült, a fiúk teljesen átélve és sikerre éhesen játszottak-küzdöttek! Az idén ebből - úgy érzem - nem kaptunk vissza annyit, de azt se feledjük, hogy tavalyhoz képest egy egészen fiatal csapattal szerepeltünk. Az mellett sem szabad elmenni szó nélkül, hogy az idén még szerepelhettek volna a tavalyi diadalt megszerző csapat tagjai is, ha még középiskolások lennének! De ők már máshol bontogatják szárnyaikat!

A tavalyi bajnokcsapatod kapitánya idén az edzői szerepet vitte, te meg a segítője voltál. Szívesen vállaltad mellette a munkát, azt tudjuk, de utólag hogyan értékeled?

Érdekes volt számomra is az idei felállás, hiszen én csak segítői szerepben voltam jelen. Tanulságos volt mindenkinek. Ha már csak arra jó volt, hogy egy aktív játékos megtapasztalja milyen irányítani kívülről egy csapatot, megérte.  Karcsika volt, aki simogatta őket, én voltam aki korholt, vagy szidott. Szokás szerint:)

 Mi motivál a munkádban és miért tartod fontosnak, hogy foglalkozz a srácokkal?

Úgy gondolom, hogy ha nem is értünk  el most akkora sikert, mint tavaly, de a sok munka, amit ebbe a sportba belefektettek a srácok adott nekik, és nekem is egy kis plusz motivációt, hogy van értelme dolgozni, lemondani sok mindenről. Nagyon örülök, hogy sikerült ebben a pár évben egy-két kiemelkedőnek mondható eredményt elérnünk mind klubszinten, mind az iskolai csapatokkal. Mi motivál? Természetesen mindig győzni szeretnék és olyan srácokat nevelni, akik nemcsak a sportban, hanem az élet más területein is megállják a helyüket!

A záró kérdés ugyanaz, mint amit Tóth Károly is megkapott: vállalod e jövőre is?:)

Az még nagyon messze van, még nem lehet tudni, hogy mi lesz jövőre. Ha felkérnek és az  időm engedi - és a legfontosabb, hogy a srácok is szeretnék - természetesen.