"és a szél levelet visz: Körmend":) - egy kiszállásról...

"Mindenki körmendi!":)

- Kiszálláson Körmenden -

Tizennyolc fős csapattal látogattunk el Körmendre a hétvégén, ahol az egyik zenekari tagunk családj várt minket,a Szabadi család.

Az utazók: Nagyfi Zsófia, Turbucz Zsófia, Bogdán Eszter, Balogh Melinda, Fehér Sára, Koszta Alexandra, Hubai Viktória, Szabadi András, Keszei Péter, Tóth Árpád, Csekő Tibor, Bengyák Bence, Miskolczi József és a tanáraink: Melicz Marianna és Várhalmi Virág tanárnők, illetve Tápler Zsolt és Széll Károly tanár úr, valamint Kovács József igazgató úr.

Miután megérkeztünk, tettünk egy sétát, majd megnéztük igazgató úr, Virág tanárnő és Szabadi András előadásában a Mélyrepülés című Cseh Tamás művet, amely mindenkiből nyugodtságot váltott ki, hiszen hihetetlenül jó volt! Előadás után egy étterembe mentünk,(ami egy kocsmával volt összeépítve), ahonnan már a kosármeccsre készülő emberek szurkolói ’üvöltése’ hallatszott ki.

A vacsorát követően mi is társultunk a drukkerekhez a körmendi kosárcsarnokban és kiabálva-tapsolva szurkoltunk. A hangulat a tetőfokára ért, mikor az ellenfél (Sopron) szurkolói egy füstbombát gyújtottak be. Ekkor hangzott fel az ’Ég a Sopron, ég’ kezdetű dal. Végül a körmendi csapat nyert, nem véletlenül, hiszen mi is nekik szurkoltunk. A kedvenc rigmus így hangzott: "mindenki körmendi!":) Ezután visszatértünk a kollégiumba, lefürödtünk, aztán (majdnem) aludtunk. Az estéről inkább elég is legyen ennyi...

Másnap reggel KISSÉ fáradtan elindultunk a templomba, hogy elvégezzük a kiszállás fő feladatát. Az istentisztelet jól sikerült, igazgató úr prédikált, a zenekar pedig énekelt zenei kísérettel. A végén a körmendi gyülekezet megköszönte a szolgálatunkat.

Szabadi István nagytiszteletű úr istentisztelet után megmutatta nekünk a város főterét, valamint a kastélyt, ahol fűre lépni szabad volt.

Sétánk után egy nagyon finom ebédet fogyaszthattunk el, és elindultunk hazafelé. Mindenki sikeresen hazaért a kiszállásról, majd a többség az ágy felé vette az irányt.