Csokonais diákok versei
A városi versírópályázaton díjat nyert csokonais diákverseket adjuk közre, a szerzők engedélyével.
Telkes beáta (11.a) : Mosoly(ok)
Mosoly. Egy szájgörbület.
Egy jelzés, hogy hé, bírom a fejedet!
Egy kis fogvillanás, gödröcskék az arcon.
Hang nélküli, néma üzenet.
Utca. Arcok és mosolyok.
Nem is sejtik, hogy bennük olvasok.
Rengeteg érzés, mosolyba csomagolt
„rólam vélemény”.
Széles. A fogak kilátszanak.
Ez a mosoly: „az amúgy utállak”.
hazug szavakkal, nyájas tekintettel
nekem szegezve.
Meleg. A szem néha könnyes.
Az ilyen mosolyra csak egy anya képes.
Elenged, visszatart,
halhatatlan érték.
Huncut. Cinkos kacsintás.
Ez a mosoly egy baráti kézfogás.
Együtt jóban, rosszban,
hogy fontos vagyok neki.
Szolid. Szigorú tekintet.
Ahogy a tanár a diákra nézhet.
Bíztatás, feddés, egy kis pedagógia
titkos elegye.
Szomorú. Öröm az ajkakon.
Mégis azt üzeni: ne lásd a bánatom!
Belül ömlő könnyek, fájdalmas
„belehalok élmény”.
Felszabadult. Nyitott tekintettel.
Szabadságot hirdető magasra emelt fejjel.
Elszántság, gondtalan
enyém a világ filing.
Zavart. Bőrpír, lesütött szem.
A francba, de kínos helyzetbe kerültem!
Bizonytalan, tétován kapaszkodó
legyen már vége!
Kihívó. Csábos pillantással.
Az „odavagy értem” biztos tudásával.
Egy kis gőg, hiúság
merész keveréke.
Mosoly. Csak egy szájgörbület??
Egyetlen arcvonásba sűrített üzenet.
Őszinte, szívből jövő, hamis,
megfejtésre váró talány.
Utca. Arcok és emberek.
Mosolyom lesz a fegyver ellenetek.
Néha ilyen, néha meg amolyan
vélemény rólatok.